Kolekcja tłumaczeń – język węgierski

Kolekcja tłumaczeń

Język węgierski

Marek Danielkiewicz
Anna Goławska
Wacław Oszajca
Bohdan Zadura


Marek Danielkiewicz

Anya
[Matka]

Emlékszik a buchenwaldi haláltáborra
Alvás közben kiáltoz
Mintha a biztonságáért aggódna
Copfjait valaha selyemszalaggal kötötte át
Bricskával ment a városba
Zamoyskiék gyerekével játszott a teraszon
Diót hajigáltak
Megindultan emlékezik erre
Soha nem panaszkodik a kínszenvedés miatt
1942-ben túlélte Németországban a tífuszt
Gyakran megkérdi tőlem a társai halottak-e már

przełożył Gábor Zsille

Az Új Színház Szállójában
[W hotelu Teatru Nowego]

Az utazástól fáradtan
Átöleltem a rideg párnát
Megértettem, hogy mindig egyedül leszek –
Leginkább a kérelmező szerepében
A színházban és azon kívül is
Poznań utcáin és az Akcent szerkesztőségében

Két napon keresztül esett
Poznań nélküled értelmetlen – jegyeztem fel
Felsírt bennem egy kidobott fiú
Éhesen, arcán pattanásokkal
Kit egy villa padlásán hagytak
Mint egy szükségtelen szekrényt
Negyven évvel ezelőtt

przełożył Gábor Zsille

Georges Perec Emlékei
[Pamięci Georgesa Pereca]

Az oltáron két páva
A farkukkal legyeznek
Szarvasbika fut a sűrű erdőben
Patkány sündörög a résnél
Kezdetét veszi a sabbat
Csiripel az óra

A zsidó temetőben összetört sírkövek
És letördelt fák
Üvegcserepet szedegetek
Az eső lemossa kezem

A kegyszobrok elpusztultak
Helyükön szemétkupac
Éjjel valaki kiáltoz –
A holtak nem hallják
Az élők nem értik

przełożył Gábor Zsille

Rögeszme
[Obsesja]

Kivágott gesztenyefák és orgonabokrok
Csak fényképeken látható házak
Apró ablakú pajták, fából tákolt verandák
Földdel egyenlővé roskadt kutyaólak
Úgy gondoltad, elmenekülsz innen
Álmodoztál a búcsúról
A nehéz hátizsák csak arra várt, hogy felkerekedj
A kisuvickolt cipők nyelvet öltöttek
Becsülted őket a Tátrában, mikor leestél a Prédikálószékről
Már halott vagy – gondoltad akkor
S így maradt ez egészen mindmáig
Iszony az emberektől, kik meg akarnak érinteni
És iszony a saját testedtől, mi megadja magát a becézésnek

przełożył Gábor Zsille

Mint egy travi
[Jak trans]

Egészen közelről sem ismerni fel a csalást
Elhagyja az ernyőjét, a kesztyűjét s a töltőtollát
Mindahányszor másképp írja alá a csekket
A pultosnő a bankban következetlenséggel vádolja
Csak a labilis személyiségek változtatják az aláírásukat
Megdühödik rá aztán egy perc múlva el is felejti
Saját maga előtt nem kell színlelnie –
Gyerekkorától a színészetről álmodott
Az ábrándozásnál és az alkoholnál végezte

Kedvelte a transzvesztiták társaságát
A strandon, fenyők közt, az elszáradt gazban
Vagy egy lesötétített szállodai zugban
Hol elhagyott férfiként bújt hozzájuk éjjel
Angyalokat rajzolt a lepedőre és virágokat
A legnagyszerűbb nők mind férfiak – hajtogatta
Meg-megnyalva ajkán a rúzst

przełożył Gábor Zsille

Vidéki Srác
[Chłopak z prowincji]

Fekete-fehér fénykép 1977-ből
A tavasz első napjai
Egy srác portréja arcán sebhely
Farkasként figyel mintha már űzték volna
Kigombolt ing fedetlen nyak
Felvágták a nyelvét haja izzadságszagú
Még semmit sem tud önmagáról
Már próbálgatja a szárnyait
Hamarosan kiröppen

przełożył Gábor Zsille

Egy öregasszony vallomása
[Wyznanie starej kobiety]

Anyámnak

Megölték Shmul Perciket
A zsinagóga küszöbén
Milyen szép volt a nagyfia
Ott ült a Jóisten ölén

A jobb arcán volt egy anyajegy
Csókra ingerelt…
A lányok már attól bepisiltek
Ha feléjük biccentett

Macskafejek után húzták a testét
Egészen a temetőig
Éjjel volt – ellopták az órát
És a remek bőrcipőit

Geldblum rabbi imádkozott
A többi zsidó jajveszékelt
De Isten valami másra figyelt
Nem látta ezt a gaztettet

przełożył Gábor Zsille

A malomnál
[Przy młynie]

Az asztalosműhely bejáratát benőtte a vadszőlő
A cégér az ügyetlenül festett kis koporsóval riogatta a járókelőket
A fiúk az üveghez nyomták az orrukat, hogy belássanak
Az asztalos szívesen mondogatta, hogy az üzlet
azért nem virágzik, mert az emberek nem akarnak meghalni

A lovaskocsik megálltak Boczkowski úr malmánál
A férfiak felkapták a zsákokat teli búzával és liszttel
Fölöttük ott lebegett a lovak verejték- és húgyszaga és a kapadohányé
Az asszonyok káposztát árultak és hajdinakását
Vodkát az öreg Jeziorowa asszonyság mért – hitelbe nem adott

A fiúk felmásztak a kerítés melletti körtefára
Onnan figyelték a lovak hosszú és vastag fütykösét – csúzlival lőtték
Hogy fájdalmat okoztak, örömet szerzett nekik

przełożył Gábor Zsille

Ajándék
[Prezent]

Agnosztikus vagyok
Darabka égboltomon felhők gyülekeznek
Nem hagy nyugodni a gondolat, hogy visszatérjek a középkorba
Átlagosan írok, mert idegesítenek a kiagyalt metaforák
Van abban báj, hogy be tudom vallani:
Aszexuális vagyok
Ritkán lebbentem fel a fátylat a titkokról
De a mai nap különleges
Harminchárom éves lettem
Férfinak lenni remek
Bár nem nemzettem fiút, nem építettem házat
és nem ültettem fát

przełożył Gábor Zsille

Lubartowi Fiúk
[Chłopcy z Lubartowa]

Az asztalon szalvéták miket a dadus hímzett a megszállás idején
És korai alma és szilva átható illata
A bronzszín szobában mit csak kakaósnak hívunk
Hintaló cérnafarokkal és kikapart szemmel
A lépcsősor alatt titkos feljáró az alacsony padlásra
Hol pókok, porfelhők s lektűrök között szállt el a gyermekkor
A falnál egy csámpás, rózsaszín kárpitú fotel – Halinka

öngyilkosságának tanúja
Szobája ajtaján kréta felirat: 19 + G + M + B + 63
Az épület körül jázminbokrok
Jóllakott macskák a fakó cseréptetőn, bolhákkal tele

A fiúk segítségért kiáltoznak, de az nem érkezik
Marek összezúzta a térdét, Grześ tenyerébe szálka ment
Virágportól nehéz rovarok a fejük felett

Ezalatt Mazurkiewicz gazda szekere elakad a zsidó temetőnél
A kocsis ostorral hajtja a lovat, mely már Zamoyski uraságot is szolgálta
Két Amerikából érkezett nő a könnyeit törölgeti – a fiatalabb nő Ráchel

Grześ jódot ken a sebre és összeszorítja a fogát
Jarszakowa asszony szabásmintát helyez egy jókora darab selyemre
Porcelán papagája felrikolt örömében
Mikor egy fiatal nő levetkőzik a ruhapróbához
Nem szabad odanézni, fiúk – mérgelődik Irenka, a szabósegéd
A fiúk megértően bólogatnak és elrejtőznek a kamrában
A mellvéden ribizlilé erjed és döglött legyek hevernek

przełożył Gábor Zsille

Budapest Is Alive In My Memory

Csakugyan nevetséges helyzet
Mintha a társasági életben próbálnék elbújni
És a Happy Together második előadásán
Tiger energiaitalt kortyolgatva
Sms-t pötyögök neked:
Én Blake-i őrültem
Már zúg afejem ettől a halálos léttől
Ismered, hát nevezd, aminek akarod

Az egész táborban intenzív káposztaszag
A szomszéd az ajtómra veri a farkát­ –
Talán homoszexuális hajlama van
Márai Sándor Naplóját olvasom
A tévében a politikusok antiszemita képe
Hazugok, a képernyőn át is tajtékoznak
Ha beléjük futnék az utcán, nem mernék elaludni
Óvatosságból nem utazom Varsóba

És te drótpostán 1956 Budapestjéről faggatsz
Az utcákon lemészárolt fiatalokról
És a megkínzottakról az ávó celláiban
Ne tedd próbára az emlékezetemet
A szomszéd szobában haldoklik anyám
A lágerben tetveket szedegetett a szalmazsákjából
Marek, ezer és ezer volt belőlük

Előttem olvasatlan könyvek hevernek –
Bartis Attilától a Nyugalom, Reinaldo Arenas novellái
Jack Kerouactól az Úton
És egy névtelen levél, mit egy hete kaptam:
Megdöglesz te buzeráns zsidó

Eszembe jut a budapesti metró –
Egészen más volt, mint amilyen most
Nimród Antal filmjében, az Ellenőrökben
Látlak abban az eszményi szabású farmerban –
­Kávétól szaglasz és cigarettától
Budapest is alive in my memory – írom haza egy levélben
Valószínűtlen, hogy már húszéves vagyok

przełożył Gábor Zsille

Canterbury mesék (7)
[Opowieści kanterberyjskie ( 7)]

Érdekesen hangzanak az áriák
Amikor a napi munkából hazafelé tartva
A The Royal Opera House Covent Garden mellett megyek el

A szemináriumban én is énekeltem
Láttam a zuhany alatt onanizáló srácokat
Féltettem a lelki üdvösségem
Rá se ránts – hallottam a szomszéd kabinból
Hitelesen hangzott

Egyszer láttam Antonioni Nagyítását
És beleszerettem Dávid Hemmingsbe
Bánkódtam, amikor Bukarestben szívrohamban meghalt
Mintha máshol nem halhatott volna meg

Most egy feketebőrű sohói csapos jegyese vagyok
Éjszaka dolgozunk
I feel flattered
I love it when people propos to me

2005

przełożył István Kovács

A srác fényképe 16. születésnapján
[Portret chłopaka w 16. rocznicę jego urodzin]

Az anya mindent megtett, hogy már a kezdet kezdetén tönkre tegyen
Tejbegríz helyett alkohol, s idegen férfiak lehelete

Elszöktél hazulról és egész napokat töltöttél könyvtárban
Apádat nem ismerted, bár arcodon hagyta alkoholista kézjegyét

2006 tele nem volt szigorú
Más dzsekijében és két számmal nagyobb cipőben élted át
Persze, kifigyel az ilyen semmiségre

Beszélgetéskor lenyelted hangod keserűségét
Vakítóan fehér fogaid a számítógép képernyőjén villogtak

Még két év és örökre Angliába szököm – esküdöztél
De a városkában minden srác ezt mondta

2007

przełożył István Kovács

Elégia Adam Falkiewicz zeneszerző (1980-2007) eltávozására
[Elegia na odejście kompozytora Adama Falkiewicza (1980-2007)]

Utánunk itt semmi nem maradt, ezért írok éjjel verseket
A vesztes helyzetét erősítve így
Az utcáról mentő
Vagy hullaszállító kocsi viszi el a testet

Aki nem egy honi városkának ír, az magának árt
Szymanowski dilemmája: Európának vagy egy lengyel városnak írni
Varsói lakótelepen dől el

A szivárványmadarak belevesznek a csöndbe
Ma a jó ízlést, amelynek hatalmáról
Irt egykor a költő, pénzben mérik
A másság sajnálatos ügy, az élet olykor sajnálatos

Amikor Admet dala lebeg fölöttem
Tovaúszom mint azon az éjjelen az Utópia klubban
Utánam itt semmi sem marad, semmi – mert itt a nagy Manitou

Tiszta álommal álmodom, mint a helyesen szolmizált dó-ré-mi-fá-szó-lá-ti-dó
Ébredés után nyomban átlapozom a lőfegyvert
És hegymászó felszerelést ajánló ingyen katalógusokban a kötelek részt
Nem akarok sokat, de az is túl sok

2008

przełożył István Kovács

Búcsú Orfeusztól
[Pożegnanie z Orfeuszem]

Orfeuszom, fáradt az énekhangod
Túl harsányan ismételgetted a nevem
Előttünk az önmegtartóztatás hónapjai
A szabad fiúk Afrikába repülnek küldetésbe
Onnan a gólyák repülnek ide
Mindegyikük gyomrában kerozin

Orfeuszom, a semmiért szeress engem
Az örök fény ragyogásában melegszünk

Tudod, Tomas Tranströmert olvasom
Mikéntha gyermek volna az ember és mintha elképesztő
Megalázást húznának zsákként a fejére

Ma nem bújok oda hozzád
A fejemre húzott zsák eltakarja a fénybe borított jövőt

2006

przełożył István Kovács


Anna Goławska

Halottvirrasztás
[czuwanie przy zmarłej]

így feküdni csontjainkkal
az ágy deszkáin
erőtlenségében kitartó az ágy
lábát nem teszi keresztbe
nem remeg nem sóhajt
nem nyögnek nem jajgatnak
a fásult ízületek

így feküdni kormozódni
füstként elterülni
a viaszban a dermedés gyöngesége
semmit se mozdítani
nem emelkedni nem kelni
semmivé sem válni

przełożył Gábor Zsille

utcalámpák
[latarnie]

az utcalámpák sudár derekú sarki nők
fényt árasztó súlyos vízfejjel
mely meghajlítja vékony nyakuk

megbolondítják a szárnyas rovarokat
és visszafordítják az égbe a csöndes esőt
a csicsergő felhő-magvakat

esténként kirajzanak
túl feszes ruhájukon rozsdafoltok és
kamaszok által hátrahagyott nyúlós rágógumik

kirajzanak hogy a veszettül morgó várost
egész éjjel csendben a panasz árnyéka nélkül
a világ láncán tartsák

przełożył Gábor Zsille

folytonosság
[ciągłość]

egy hónap egy macska kétszáz millió év
az óvatosság mellyel a zsineg
lábatlan testéhez lépek
és nyakcsigolyáját eltöröm

przełożył Gábor Zsille

szupermarket
[supermarket]

a külvárosban lakom
ahol a gépkocsik arctalan
csukják be maguk mögött a „securitys” kapukat
itt senkit se ismerek ön pedig
továbbra is olyan őszinte kedves
belső nyugalma
biztonságérzettel tölt el
s a halas hűtőpultoktól
balzsamillatokon át vezet
a frissen forró sütemények felé
megnézhetem megérinthetem megkóstolhatom
rám bízza a döntést
nem kényszerít csak biztat
és egyre újabb dolgokat ajánl
szinte ingyen
pedig hát az érzések is pénzbe kerülnek

tudom önnek nem futja arra
hogy csak egyetlen nővel legyen kapcsolata
de úgy szeretném ha vörös szórólapját
legalább egyetlen alkalommal
csupán az én ajtóm alá csúsztatná be

przełożył István Kovács

***
[kto będzie tak…]

ki törődne úgy velem
mint a főutak mentén lüktető
nagyvárosi neontáblák
mik az én kivételes testem és szellemem
minden szükségletére
és lehetséges kényszerére érzékenyek

ki szakítja meg miattam régi
állandósult szókapcsolatait és jelöli meg
a vizet cigarettát pirulát
s a megannyi más szükséges tárgyat
egészségem boldogságom
biztonságom miatt műgonddal

aki kész a hetet
huszonnéggyel osztani
egyetlen impulzus áráért odaadja magát
és mindig grátisz marad
máshol talál rám
a feltétel nélküli szerelem

przełożył István Kovács


Wacław Oszajca

vasárnapra esett
[wypadło w niedzielę]

anyám nem akarta
felforgatni a hétköznapok rendjét
vasárnap szült meg engem
nem akarva egyetlen embernek
testem és lelkem mindörökre eladni
nőtlenséget fogadtam
nem akarva taplóként
egyetlen ághoz nőni
nem építettem házat

ma úgy vélem hogy bizonyára vétkeztem
mert valóban nincs ház
és benne asszony akinek
első és utolsó embere lehetnék
és nincs gyermek
akinél szebb és okosabb gyermek
egy se volna

vagyis hogy rosszul cselekedtem
hiszen bűn csökkenteni a csodát
ha még oly gyenge fénysugárral is
mit lehessen tenni
mindig a tűző nap elől
húzódik árnyékba az ember
ott több az élet

przełożył István Kovács

Oltár az Athéni piactéren
[Ołtarz z Agory]

e márványtömbbel
a görög arra int
kizárólag az ismeretlen
istenben higgy

przełożył Gábor Zsille

Merre van
[Gdzie jest]

a zsidóval a siratófal résében
keresem Őt Aki Van

a hinduval fel-alá vánszorgok
a nyolc irányban buddhát kutatva

a pogányokkal nagy tál friss tejjel és hússal
hívogatom a számtalan Névre hallgatót

az eretnekekkel és szakadárokkal és katolikusokkal

esküt teszek az ő istenükre

a nem hívővel iparkodom nem hinni

és meglelem őt a létezőt és nem létezőt
minden lehetséges módon

przełożył Gábor Zsille

kapcsoló
[zwornik]

igen
íme én vagyok a fény határa
bennem fut egybe a kelet a nyugattal
az éjfél a déllel
egyetlen lépésem elegendő
és máris áthelyeztem
magamba vonzottam
a mágnesesség és a fény kapcsolóját
íme én vagyok
az ősföld és az ősóceán
az élet kezdete a tűzben és a vízben
a lélekben és a testben
én vagyok egyszerre a szent és a profán
megkeresztellek téged isten nevében
melyet szakadatlanul megfejtek
íme én vagyok az ember aki általad s általam
az ő képe és hasonlatossága lesz
és teszem ezt
az örömtől szenvedve hogy tudatlanul is tudom

przełożył Gábor Zsille

Levelek a sztrájkok idejéből
[Listy ze strajku]

(Részletek)

1. nem

ma nem félek a nagy szavaktól
még épp’ hogy csak csíráznak bennünk
mint a mákszem

2. ezredes úr

mondta
hogy nehezemre esik az érckereszteket és az érdem-
jeleket feltűzni
hiszen emberölésért kapja őket az ember
úgy gondoltam akkor
érzelgős a vénember
lám ezt teszi a hősökkel az agyérelmeszesedés

ma én gubbasztok a lövészárokban
nem lövök
nem gyilkolok
de
a repeszt hordani fogom magamban

3. professzor úr

biztosan emlékszik arra az egy évvel ezelőtti estre
amikor a Mazuri-tavakon vízbe fulladt egy diákunk
akkor arról beszélgettünk hogy az egyetemistáknak
elég a vodka, a diszkó és a szex
több se kell a boldogságukhoz
róluk szólva meg se fordult a fejünkben
hogy a nemzedékünkhöz mérjük őket
nem is beszélve a háborús ellenállók nemzedékéről

hát kolléga úr
bizony tévedtünk
azon az estén megfeledkeztünk
egy dologról
hogy mi tudtuk ki kicsoda
kit kell lelőni vagy kopaszra borotválni
ma
mindegyikük
bíró és végrehajtó egy személyben
és egyetlen paranccsal se menthető fel
a lelkiismeretük

4. testvérem

osztom véleményed
igazad van amikor azt mondod

egyszer még szemünkre vethetik
soha vissza nem térő pillanatot szalasztottunk el azzal
hogy a már leterített ellenséget életben hagytuk

lehet
hogy még sok szenvedést okoz
összeharapdált bokánk gyógyítása
de hisz a szenvedés saját tulajdonunk
és a kutya is a miénk bár a póráza idegen kézben

5. barátom

írod hogy ez őrültség
hogy mindösszesen harminc százalék
hogy törvénysértők vagyunk hogy aláássuk
az államot
stb

annyi éven át tartó törvényesség alatt
a százalékokról
te és a tieid döntöttek
azok után akik valószínűsíteni akarták őket
vértócsa maradt az aszfalton
a zászlókon
de leginkább az emlékezetben

nem jövünk hozzád zárt sorokban
nem lepünk meg váratlanul
mi magunk építünk magunkból falat
a sarkukból kiemelt ajtók helyén
az engedélyekhez nem kötött jogokban hiszünk
légy egészséges és gondolkozz el azon
és mérlegeld azt
ellened vagyok-e vagy érted

6. nővérem

megszomorított a magas kőfal
s hogy még az asztalnál is tilos beszélgetnetek
a szakadatlan munka és az éjféli
zsoltáréneklés
bár ez az ének mindig magával ragadott
ma
amikor kimért minden szavam
mivel a nagygyűlésen a szavak mellett mindig ott a kő
amikor éjjel az ajtót strázsálom
nappal pedig keresem a csöndet
apránként rájövök hogy a gregorián kórus
miért csak éjszaka szól igazán
és miért csak románkori templomokban

7. (ma tizenöt órakor…)

ma tizenöt órakor befejezzük
de nem lesz semmiféle aláírás
és biztos hogy senkit se emelnek vállra
már nem hiszünk
a becsavart töltőtollak idejében
és az ígéretek pecsétjeiben

magunkra maradunk
és magunkban írjuk alá és pecsételjük le
a lelkiismeretünkkel kötött megállapodást

przełożył István Kovács

Jacques Stella: Szent József Halála
[Jacąues Stella – Śmierć świętego Józefa]

Mária tanácstalanul tördeli a kezét
józsef erőtlenül leejti a karját
mintha ki nem égetett agyagból lenne
valamit mond a fiának
jézus jobb kezének
mutatóujjával
megérinti a saját mellkasát
én
én
én atyám

Mária mögött
fogalmazzunk így két angyalocska
két kis tündöklő édeske jámborka
kacarásznak
hiszen oly szépen haldoklik józsef

én
hiszen
atya
szintén
halandó

przełożył Gábor Zsille

tőlem nem kell félned
[mnie się nie lękaj]

Júdás
tőlem nem kell félned
nem vetek rád követ
nem nyálazlak össze könyörülettel
babérkoszorút
se akasztok nyakadba

társad vagyok

pihenjünk meg Júdás
telepedjünk le az útjelzőre
ha úgyis ugyanoda tartunk
belevakultunk Júdás a fényözönbe
nálam még előbb te
minthogy idősebb vagy és bölcsebb
tudott az az óra
amikor a Pásztor kiragadja a bárányt
a farkas állkapcsából

beszélj Júdás
tőled akarok tanulni

hallgatsz

hát igaz
már mindent elmondtál
amit mondanod kellett
időd lejárt
rajtam a sor
gyónom neked Júdás
hogy továbbra is kedvtelve hordom testemben
a fizetségért meggyalázott vért
a hazug csókoktól
felpuffadt ajkakat
s mindenesetre ruhám alatt rejtegetem
a kötelet neked vagy másnak
naponta megszámlálom amit félretettem
elegendő-e a bűnre
suttogva szólok mert berekedtem
kikiáltozva az el nem hitt igazságot

imádkozom hozzád Júdás
tedd hogy ne dúljam szét
az e világi rendet
hogy az Istent ne kábítsam
az ima ezüstjeivel
hogy barátaimat ne terheljem
álmaimmal
és türelmesen meghallgassam ellenségeim
hogy a megtérésig cipeljem a bűnt
hogy akkor is szeressek
amikor nyakamba húzom a hurkot

azért is imádkozom hozzád
hogy ne jöjjek rosszkor
s hogy megjönni egyáltalán képtelen legyek

add ide amulettedet
meg akarom csókolni
és meg akarom jegyezni
a vérrel beleírt igét

barátom miért jöttél

przełożył István Kovács

hosszú, meleg ősz
[jesień długa i ciepła]

az erdőszélen két fiatal
szorosan egymáshoz tapadva
félig lehunyt szemmel nézi az eget
átadják magukat a napnak
előttük
az őszi vetés zafírkék harmatos táblája
messzebb
savanykásan bűzlő káposztaföld
melyen túl a növendék nyírligetben
három öregasszony
arccal
karral
mellestül
hasastul
combostul
beveszi magát a fehér törzsek közé

egy vedlett tacskó gödröt ás
belerejt egy csontot

a Visztula felől ereszkedik a köd

milyen egyszerű
láthatatlanná válni

przełożył Gábor Zsille

 

utolsó kívánság
[ostatnie życzenie]

pontosan annyit tudok
mint mindenki más
azért félek hogy nem lesz időm
vagy nem lesz kivel közölnöm
utolsó kívánságomat

mielőtt átadjátok volt testemet a földnek
előbb adjátok át a tűznek
győzött meg róla Chagall
táncoljon magatehetetlen
a lángokkal
már nélkülem
dalolja el némán
saját énekét a saját
énekek énekét
és a teret adja át
a levegőnek

przełożył István Kovács

az utolsó nemzedék
[ostatnie pokolenie]

a természettörténeti múzeum udvarán
gyermekek játsszák
az emberiség fejlődésének
már utolsó vagy utolsóelőtti láncszemét
véletlen mintsem tervszerűn megfoganva
jöttek világra úgy ahogy Isten teremtette őket
vagyis
valamilyenekként vagy különbözőkként
de már bizonyosan nem úgy ahogyan kellett volna

a közeljövőben
A-tól Z-ig új nemzedéket
kell produkálnunk

lehet

de
vajon akkor
a természettörténeti múzeum előtt
az iparosodásig élt ember históriájának múzeuma előtt
bárki is meghallja
a mégha szerelmetesen is
feje búbjáig mocskos ember
vad ricsaját
nyájas handabandáját
csillapíthatatlan hahotáját
vonításnyi sírását
vajon
a padon ücsörgő nyugdíjasok közül bárki is felsóhajt
Istenem
milyen ostoba az ember
hiszen érdemes volt

przełożył István Kovács

ítéletnap
[sądny dzień]

ha majd előtted állok
mivel nem fogsz kikérdezni
hiszen úgyis mindent tudsz

majd én kérdezem tőled
miért kellett itt egész életünkben
valakinek a testét ennünk
valakinek a vérét innunk
mert így fest nálunk a szeretet

mivel semmivel sem vagy az adósunk
áruld el
miért
hogy az evangéliumban
az utolsó néhány szavad
az örömhír utolsó mondata
úgy hangzik
istenem
istenem
miért hagytál el

przełożył Gábor Zsille

siker
[sukces]

az első hajnali vonattal érkeztem
hullt a hó
a peronon egyetlen idegen nyom sem
csak az enyém
megízlelem milyen édes
az úttörők a hódítók a felfedezők
hírneve
keserű
keserű

przełożył Gábor Zsille

ki volt az
[kto to był]

mit látott lót felesége
utolsó szempillantásával
mikor hátranézett

talán semmit

vagy talán
egy lángban álló várost
és arcot
látott
összeszorított ajkakat
két sebhelyet
két szemgödröt
melyek akár két kénrög

kinek a szemébe pillantott lót felesége

hogy lebénult megmerevedett kővé dermedt

przełożył Gábor Zsille

egy másik lehetőség
[inna jeszcze możliwość]

kinek
a kisírt szemébe nézett
a lángok között lót felesége
megkövült a sós könny
a holt tenger szemhéján

przełożył Gábor Zsille


Bohdan Zadura

A költõ a nemzettel beszélget
[Poeta rozmawia z narodem]

Jobb híján még a nemesi portákon is engem olvasnak
Adam Mickiewicz

Egy hete nem beszél a fiával
(ha több gyermeke volna
ha ezzel nem is
beszélne a másikkal)

Egy hónapja nem beszél az anyósával
(jó hogy nincs belőlük kettő
mert így csak eggyel
nem beszél)

Hat hónapja nem beszél a kiadójával
(a kiadó tönkrement
és páva- meg papagájtenyésztéssel foglalkozik)
Lehetne rosszabb is

a házvezetőnő lányai legalább rendben vannak
általában a fiatalságra se lehet panaszkodni
a másológépek működnek a kultúrházak
igazgatónői mosolyognak
és puszikat hintenek

Sok ideje van
elbeszélgethetne hát a nemzettel
de a nemzetnek alighanem
küldöttséget kellene választania

Vagy a televízió vezetőségének
úgy kellene döntenie hogy ez fontos

Vagy túszokat kellene szedni
és váltságdíjként
adásidőt követelni (az idő pénz)

Valaki ugyanis
végtisztességgel tartozik a nemzetnek

Mert bár nem tud harsonázni
nincs ágyúja se dobja
ez hivatásbeli kötelessége

Végül is idősebb írótársai
hívták életre
ezt a nemzetet (és őt? nem számítva
természetes szüleit)

Így hát ki ha nem ő
tartozik ezen utolsó szolgálattal

(Pedig egykor azt hitte
hogy mindig fordítva lesz)

przełożył István Kovács

Az írás öröme
[Radość pisania]

Pécelen Lázár Ervinnél (A fehér tigris
Varsó 1974 Kortárs Világpróza Sorozat)
pontosabban az apjánál (nyolcvanegynéhány éves
amikor megérkeztünk épp tölteléket kevert)

elgondoltam miért ne számíthatnánk a csekély számú
életörömhöz a versírás kellemeit Milyen anakronisztikus
volt az elsõ és egyetlen modern lengyel költõ
A fiú rá se ránt az írásra de te unoka nem felejted

Annyi év feszültsége stressze összeroppanásai vitái
hozzá a mellreszívott átlagvélemények Mosolyogsz
Az unokának írni? Ha nem nagyapa az ember?

Szeretem amihez értek És szeretném hogy annak
amihez értek örvendjenek akiket szeretek
(nem cserélném el õket osztályra nemzetre emberiségre)

A rétes káposztás mákos és túrós Vékony
lapja áttetsző mint a pergamen

przełożył István Kovács

Debreceni aprópecsenye
[Debreceni aprópecsenye]

A Vörös Csillagban elfogyasztott vacsora után (a boxok labirintusában a pin-
céren kívül senki sem zavar meg, de légszomj gyötör s hiányzik valami embe-
ri, amit a szomszédos asztaloknál ülő ismeretlen nők árasztanak) a kálvinista
város utcáit róttuk.

Négyen voltunk. Szót három nyelven értettünk.

Miért nem vagy boldog, kérdezted a színház előtti téren. Mert magyar, s bol-
dog az igazi magyar nem lehet soha. Erre szóba hoztad a második feleségedet
– hogy miként dolgoztál egy hajón, hogyan ismerkedtetek meg és hogyan es-
ketett össze a kapitány (tűzzel, nem pedig gyűrűvel), beszéltél fájó hiányáról
és az egy hónapja kapott levélről, amelyből megtudtad, hogy gyermeked szü-
letett. Az én japán kisfiam húsz centi, ekkorka – mondtad. Neki is ajándékkal
tartozol.

A boltok előtt műkoszorúk hevertek, Halottak Napi emlékek, s a hirdetőoszlo-
pokon már a forradalom vezérét ábrázoló plakátok harsogták: Éljen november
hetedike!

És a feleséged odahaza Lengyelországban minderről mit tud?

Olvasta a levelet. S ki ne értené meg a nőt, ha nem egy másik nő?

Ó, ha minden ünnep annyi meglepetést tartogatna, mint a te történeted, ame-
lyet angolra fordítva már-már magam is elhittem

Mister Butterfly

przełożył István Kovács

Hortobágy
[Hortobágy]

Alának és Bogusławnak

Érdekes mit gondolnak róluk és vajon
szükségük van-e rájuk Mihez? Hogy a prüszköléshez
csivitelés társuljon Velük tán vidámabb?
De ki látott már vidám szemű lovat?

A lánc korlátozza a mozgás szabadságát
bár a nehezékek mozgást engednek a fejnek
lefelé felfelé és oldalra Levágott sörények
Boxok rácsa Bár a falon túl ott a végtelen sztyepp

Mit gondol a ló? Hogy gondolkodik ahhoz nem fér kétség
Másképp áll a helyzet a fecskékkel Azok magasan röpködnek
gyorsan és megtehetik hogy ne gondolkodjanak

És átmegyünk a sportistállón
És hozzájuk érve ellenőrizzük milyen bársonyos
az orruk A fecskék nem törődnek velünk

przełożył István Kovács

Éles határok
[Ostre granice]

Ha valami elég gyakran ismétlődik
és viselkedésed változatlan
nehéz elgondolni hogy talán az Úristen
értésedre adhatja nincs veled

különösebben megelégedve Tisztelve a szabad
akaratot bizonyára túlértékelve intelligenciád
Oly kár hogy nem előbb találkoztunk
Ezt már mástól is hallottad de nem a püspök húgától

Ha az igazságra (akár a szépre) úgy vágyunk mint a jóra
meg kell tanulnod kissé hazudnod kincsem
legalább azért hogy emberi módon búcsúzhassunk

Biztos voltam benne hogy annyi idős vagy
amennyinek én érzem magam
Ebből persze mi sem igaz de oly jó hallani

przełożył István Kovács

Álmodozás
[Marzenie]

Másképp van mindig minden és elmondhatatlan
s lehetne megint másképp csakhogy öreg a vers
szavait elhullatta már Így csak képzeljük dallamát
s hisszük egy percig hogy mások vagyunk mint amik

Öreg a vers Hiába tud valaki meggyőzően
dühöngeni még hiszen ajtókat csapkod a felszél
és hajnalig fél a madár Jó volna hinni
hogy ennyit megtehetünk Ha úgy adódnék

más lenne a játék és talán új a vers
egészen más ez a pár hét mások a reggelik
mégiscsak mégis És mégis Ez a sok kakukk
seregély harkály vadgalamb az álom

idegeit tépi Ha a lemondás könnyű utolsó
kurvának érezzük magunkat Szerencsére
némely határon az fizet aki nem lépi át
Ha szó szerint venné lehetne – úgymond – boldog?

przełożył István Kovács

Túlvilági élet
[Życie pozagrobowe]

Newcastle is Peru
Tony Harrison

Kivándorolhat-e az ember csak mert iszonyú szürke
a város? Feleséget nyelvet szeretőt hátrahagyva?
Meggyőzőbb ürügyet is kitalálhatott volna
hiszen azt mondta a leszbikusokról viperák

kígyótest fénylett kiöltött nyelvek rezegtek
kétágú metronómok Ki tudja mi minden lehet
a mérleg nyelve? Hiszen októberben hazajöttem
Tehetetlenségemben sírtam a Főpályaudvaron

Öt évvel később jobban vigyázol Bár fölfedezed
az igazmondás kellemét Az árkolt szemhez
vértelen szájhoz kell a körítés

Mégis a költészet jelenti a vigaszt
Varsó – az Panama Hisz úgy találkozunk
a Győzelem terén akár a túlvilágon

przełożył István Kovács

Egy másik utazás
[Inna podróż]

Nem öregeknek való ez az ország, bár buszon és villamoson
plakátok szólítanak fel, hogy adjuk át nekik a helyet

Nem öregeknek való ez az ország, bár a temetőket csak
repülőgépről látni, amikor tiszta az idõ

Ne nézd arcukat és kezüket; a turistának az egyiptomi
hercegnő múmiája is elég a Hősök terén, a Szépművészeti
Múzeumban

Hacsak nem régész vagy, akit az idő mezítelen arca
érdekel, mielőtt ráncokba süpped

Hacsak nem mások boldogtalanságának anatómiáját akarod
tanulmányozni itt

Mert akkor jól nézd meg az asszonyt, aki hirtelen megállt
az utcán, szemüvegét maga elé tartja, és meggörnyedve
várja, hogy látása visszatérjen vagy elüljön a szél, pedig
a levegő tikkadtan mozdulatlan

Hallgasd egy férfi elnyújtott kiáltását, botjai száraz
csattanását, amikor elesik a zebrán a lengyel
nagykövetség közelében

Viszont ha másnap a Szent István körúton ugyanígy elesik
egy nő, ne következtess elhamarkodottan, ne hidd,
hogy minden pillanatban elesik valaki itt

Nem öregeknek való ez az ország, bár botból több van
az elégnél; a rendőrök gyors motorokon járnak, arcukon
plexi sisakrostély, csak a sovány táviratkihordó
lány bírja velük a versenyt –
õ is ázsiai harcosra hasonlít

Nézd, hogy járnak, hogy szállnak föl a buszra, tornáznak-e
este, ahogy a tévé javasolja? kövér szerbek, nagytomporú
fekete nők, tatár lovacskákhoz hasonlók

Nézd a szemöldök ívét, a járomcsontokat, hová érkeztek
meg ezek a törzsek, kardot karddal, gént génnel keresztezve?

Csóvás nyilak, búzamezők, kuruc őrtüzek visszfényét
keresed szembogarukban, de mélységük téglával kirakott
udvaroké; a sebhelyek nem datálhatók, talán vénebbek náluk

Talán Mohács sincs messzebb, mint a Váci utca, a Molnár
utca? Emese telefonja süket, odamész és látod, hogy
a lépcsőházban fadúcok tartják a fokokat

Nem öregeknek való ez az ország, habár megszüntették
a patkányveszélyt; Újpestre menet láttál egy embert,
aki a szemétkosarakban turkált

Nem szeretnéd, ha félreértenének, éppenhogy megértetni
szeretnéd, ezúttal miféle szándék vezérel az utcán, irányítja
szemed reflektorát

Nem öregeknek való ez az ország; a lányoknak milyen rövid
nadrágot kell hordaniuk, hogy látsszanak; de idén mind
fekete harisnyában járnak, pedig már érik a szőlő

Nem öregeknek való ez az ország. Az övék ez az ország

Itthon vagy

1988. május 21.

przełożył István Kovács

A Budafoki Ház
[Dom na Budafoku]

Nagy Istvánnak

Vagy nagyok vagy kicsik Annyi Nagy
és Kiss van És minden második István (Kovácsot nem
számítva) Szakállas barátom hála neked már tudom
mi az a fűtőtest és hogyan vetik a téglát

hála a kőművesnek azt is tudom hogy a te nyelvedben
nemcsak a verset de a pénzt is költik
És téged is túlnőtt a ház Így ahelyett hogy délutánonként
olvasnál könyveket hordasz a hátadon

könyvtárakat költöztetsz hogy legyen pénzed téglára és a fűtőtestekre
Itt valami kárba vész Valakinek a legszebb évei
A ház mégis túlnő a cseresznyefán

Megmakacsoltad magad De én is hogy csináljunk valamit
Talán egyszer leülünk a fa alá csak azért hogy üljünk
és nem azért hogy lélegzethez jussunk

przełożył István Kovács

Esztergom
[Esztergom]

Lakhatna itt a Golgota alján a panzióban
háromszáz méterre a prímási pincehelytől
s a lefordíthatatlan nevű sörözőtől
persze a Jama Michalikát is megszokja a fül

Ki tudja hogy a Sörodúhoz nem
szoknánk-e hozzá Legfontosabb a bizonytalanság
mondja Anna valami teljesen más
kapcsán Délelőttönként

a Keresztény Múzeum hűs termeiben kéne
rejtezkedni megosztva figyelmünket a rokonszenves
nénikék (bizonyára kötnek) és a mártíromság s rajongás
vérrel arannyal és megbotránkozással borított jelenetei között

Hetekig lehetne állni Oszlopos Simeonként ama vászon előtt
töprengve hogy inkább a pogány nyakazók pontosságát
csodáljuk-e vagy a szentek lélekjelenlétét és ügyességét
akik levágott fejüket kézbe kapják

Mint kilyukadt szökőkútból patakokban ömlik a vér
s ők állnak ahogy Kőmíves Kelemenék szoktak

Pár lépéssel odébb a maga módján szintén mozdulatlan
Szent Sebestyén (a sebesültek és fertőzöttek patrónusa?
Láttára elaléltak a Középkor kamaszlányai
mint a maiak Michael Jackson láttán?)

A szűzi testébe csapódott nyilakat megszámolni
jónéhány napba tellene
(Főként hogy tévedni könnyű s az íjászok
nem lazsálnak)

A hölgy egyszarvúval? Hogy került ide? Itt függ
s ez jogokkal ruházza fel Az egyszarvúnak voltaképpen
a lábánál kellene hevernie de ő banán-szelíd-görbületű szarvával
álldogál s a hölgy ügyet se vetve rá tartja rajta kezét

Délutánonként sétálgatni A Bazilika kupolájából a templomok
között szinte a központba a türkiz vizű medencébe látni
a hegytõl keletre gyakorlatoztak a szovjetek
(Esély van gombát és töltényhüvelyt szedni)

Déli irányba egy felrobbantott gerincű híd Idébb
szinte a hegy lábánál az „Ukrajna” orosz üdülőhajó
(Ha valakinek valaha is szenvedélye volt a földrajz
nem kéne törnie a fejét ugyan merről úszott ide)

Halászlé? Változó ízek
és a magyar konyha zászlóshajója
egy ideje a Jókai-bableves annyira
hogy a halászlé leszorult az étlapról

mintha a babot járvány sújtotta volna
vagy Jókait az éttermesek átka Erről a jezsuiták vezette
Szent Kristóf panzióban győződhetünk meg (Remek Vivaldi
Mozart Beatles-zene és a számlához mindenkinek egy képeslap)

Bámulhatná a Dunát s az esőverte esteket
(ha mindez őszig tartana) a kedvezményezett
televíziót FIGYELEM IDŐJÁRÁSJELENTÉS
HÖLGYEKNEK: CSAK A JOGHURT HOZ LEHŰLÉST

Mi a fene semmi relativizmus Csak joghurt
De ez a csomagolást sulykolja belénk Hasadási idejüket
Ki emlékszik a tejeskannákra? Mely házinéni takarítgat a számítógépekben?
Ó Szűzanyám civilizációnk valóban az elszeme-te-metés civilizációja

Esténként az európai kultúra szemléje:
szombat este vissza-visszatér a keresztény forráshoz
Vasárnap reggel elkisdedesedik Mi van a túlsó parton?
A túlsó parton Štúrovo van.

przełożył István Kovács

A feldolgozandó látvány
[Widok do wykorzystana]

I.

Elvittél Balatonkenesére, ahol magamra hagyva megbíztál:
írjak verset, ha már újból itt vagyok

Gróf úr, vár a kaszálás, kávéfőzés
s az elfogyasztandó pálinka

És dől a fű és fő a kávé és fogy a pálinka
Ugyanis mindent szabad, kivéve kényszerre verset írni

II.

Kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba lépni, de a madarak nem
változtatták helyüket: úgy énekelnek, ahogy egy rendes kertben a
rendes madaraknak május derekán illik

Több macska téblábol az asztal körül: kolbászhéjra, sajtdarabokra –
nesze, grófom! – halaskonzervdobozra várnak

III.

Fehér orgona, elvirágzó cseresznyefa és diófa:
egymás fölé nőnek, macskanász

A cseresznyefa oly magas, hogy ha csakugyan minden az embe-
rért van, őseink nagy hibát követtek el a fáról lemászva

Nem tudom, fölmenjek-e ezen az orgonabokor-, diófa- és cseresz-
nyefa-lépcsõn

IV.

Az ágak egyszerre föltartott karok és suttogó ajkak:
mit mondanak az Égnek és mit az Ég nekik?

Íme, egy felhasználható kép; a költészet arra való,
hogy buta kérdéseket lehessen feltenni

V.

Fenyőként állok a gyümölcsösben

A helikopterek innen-onnan – ugyan honnan tudod – ezúttal hide-
gen hagynak

Tessék, ezt akartad: ezt a feldolgozandó látványt

És most fordítsd le az anyanyelvedre

1988. május 12–15.

przełożył István Kovács

Megvilágított fotók
[Prześwietlone zdjęcia]

Hogy milyen mély az ég síkságon látni csak –
valódi és vélt ismerősök felhők csillagok
hasonló mégis más növények kezesebb
vagy tán csak álmosabb madarak

Ha aszeptikus napok köszöntenek rád
vagyis szeplőtlenek és a füvet locsolva
seregélyt sem riasztasz föl és bármikor
szivárvány-ívet húzhatsz a gyep fölé

nem helyénvaló kérdened Mikor és mivel
fogsz megfizetni Vagy ki fog Hisz semmi ingyen
Az sem véletlen ha öröknek

látszik egy pillanat A vers türelmes
Ez igaz Csakhogy nem szamár Akárhogy
hajszolod nem bír el mindent

przełożył István Kovács

Romantika
[Romantyczność]

riadt és ágaskodó lovak
üvöltő kutyák meghasadó tükrök
vagy poharak a kredencben
lengedező függönyök
kihulló fogak
tömérdek élő hús

nem volt kutyám

a gyászhintót húzó lovak
semmibe se szimatoltak bele
mintha összebeszéltek volna a halállal
vagy port szipuzgattak volna

szörnyű szó a letargia

áramszünetek
barackfaágak kaparásszák az ablakot

moha a kettős üvegtáblák között
pünkösdi rózsa-
és liliomillat

a hófúvásos éjek
szelesek mint a kutyafalkák
kuvikvijjogás

a szekrényajtó nyitogatás
akár az exhumálás

a pisa
sárgás nyomatai a havon

Púpos Lovacska

Mickiewicz éve

1955

przełożył István Kovács

Partraszállás
[Zejście na ląd]

Hajlottkorú
nagyapám
lépeget
a folyami kikötő
ingadozó
pallóján

A hajót
Marzannának vagy Odettának
hívják

Bőrszíjjal
összekötött
papundeklibőrönddel
megyeget

A Május 1. úton végig
amelyet régen
kicsit másként hívtak
és még régebben
egyszerűen
Pulavafalva volt

Elhalad a hajójavító műhely mellett
barna szandálja
szürkéllik a portól

Ily messziről
nehéz kivenni
de mintha lenvászon
öltönyt viselne

Balra fordul
fölfelé
a Győzelem utcának megy
elhalad
a mészlerakat mellett
és a téren ahol hajdan
a zsinagóga állott

Ködszerűen
látom
mikéntha bombatölcsért
mikéntha suhadást

Jobbra fordul
az Izabella utcába
elhagyja a templomot
és a tűzoltó szertárt

Beteríti őt
a gesztenyefasor
árnya és hűvössége

Arcomon érzem
szúrós borostáját
Érdes keze
a hajnali fejéstől illatos

Mondja hogy nem jött
hanem hajózott
És nem tudja hogy jövőre
marad-e még ereje

Eszembe jut az a nap
nem gondolván rá
hogy éppen mostanában van
halálának
valamelyik évfordulója

Nem csodálkozom rajta
hogy már nincs Most volna
110 éves

Eszembe jut az a nap
s a bőrszíjjal átkötött
papundekli-bőröndben
ó, azok a nagy szemű cseresznyék

Elgondolni is hihetetlen
hogy a Visztulán hajók úsztak
és a cseresznyefák
cseresznyét termettek

przełożył István Kovács

Csendélet
[Martwa natura]

Nincs is a világ – peremén a létnek
Kibukkannak a hajnal-szürke fények

A kistányéron svájci sajt fehérlik
Sárga csonthalom toronylik az égig

A poharakban maradék vörösbor
Kirajzolódik mint lilás ökölnyom

Egy másik torony nő a hamutálcán

przełożył István Kovács

A Kavafiszt olvasó nőhöz
[Do czytającej Kawafisa]

Nem kerestem az igazságot
A szépet kerestem
mely tűnékeny
s röpke akár az ifjúság

Elébe akartam állni
a hulló csillagnak levél-
susogásnak Éjnek a puszta parkban
A hajnal gyengédségének és hűvösének

A város álmának s a kapualjak
macskaszagának A vadgalamb
turbékolásának Néhány szomorú
versnek melyek szükségesek
a boldogsághoz

Talán túl sokat akartunk az istenektől
Adtak nekünk hulló csillagot
vadgalamb turbékolását levélsusogást
és jó időt erre az éjre

Hálával tartozunk nekik
Annak mi bennünket legyőzött
nincs jelentősége

Ennyit hozhatok fel
az istenek
mentségére

Elmondhatom
hogy Alexandriában éltem
Csak ennyit mondhatok

przełożył István Kovács

Delfin
[Delfin]

Apa mondd el Deyna
hogy-hogy nem lőtte be
azt a tizenegyest
és hogy a szurkolók
beverték az ablakait

Mit tehetnék A focidrámának
némileg más változatát
kell előadnom
azt amelyik nem a Lengyelország –
Argentína meccsen
hanem a nemzeti verklibajnokság
Legia–Górnik mérkőzésén játszódott

Ezt viszonylagos
nyugalommal fogadja
És noha kívülről tudja
a történetet
megvillan a tekintete

Meg kell említenem
hogy a meccs
döntetlennel végződött
Nem tudom miért
de ezt a megoldást
fogadja el leginkább

Ötéves értelme
képtelen tudomásul venni
a vereséget
Ha meccset nézünk
rákérdez
a bíró
nemzetiségére
Néha felüvölt
pedig még kis szaroska

Kicsit feszélyezve
érzem magam
meghamisítom
a labdarúgás történetét
Gyanítom
hogy tudja
és azt is hogy még
nem elég erős
az eltékozolt
esélyről szólókat
még egyszer meghallgatni

Képtelen vagyok felfogni
mindez honnan
Amikor az ötödik-
hatodik helyről próbálok
neki beszélni megdühödik
Akkor inkább lettek volna
utolsók a barmok

Nem tévedés A felszólító
módnak e múltra
vonatkoztatott formáját
gátlástalan következetességgel
használja

Lépjen le Bolek
Magyarázgatom hogy egyszer
győzelem másszor vereség
Nem kell hogy jobbak
vagy rosszabbak legyünk De
meggyőzhetetlen

Egy ideje mielõtt
stadionba mennénk vagy a televíziót
bekapcsolnánk megkérdezi
hogy ki a jobb

Gondolom egyszer majd
közli velem
Ugyanúgy tudod mint én
hogy Argentína ellen
maradt kihasználatlanul
az a tizenegyes Többek
között amiatt rúgták
ki Gmochot
Persze azért pont
akkor fölébreszthettél
volna

przełożył István Kovács

Mindenesetre
[Na wszelki wypadek]

Mivel nem vagyok halhatatlan, éppúgy, mint olvasóim egynémelyike

Mivel az elefánt vemhessége huszonnégy hónapig tart

Mivel valami kedveset szeretnék a hazámnak mondani, és nap mint nap hiába keresek rá ürügyet

Mivel a Központi pályaudvar födémjén át nemcsak az eső csorog be

Mivel a mozgólépcsőn – ha éppen működik – megérzem, milyen kevés az időm, és hogy valaki rajtam nevet

Mivel minden botnak két vége van, s a fényképezést tiltó tábla az anonim épületek titkaira utal

Mivel köröskörül terjeng a betegség, és akik barátaimat világra hozták, sorra elhaláloznak

Mivel a heringként füstölt nap csak futólag és szerfölött ritkán üt át a felhőn

Mivel oly cigarettát szívok, amelyet bélyegüzletben vettem

Mivel mindezek ellenére túl ragaszkodó vagyok

Mivel nem tudom minek, de mortius nil nisi bene, ha semmi sem utal rá, hogy a holtaknak bármi is fájna

Mivel a vasútnak csodálatraméltó a váltásritmusa

Mivel a harmadik a második, mintha a B az ábécé harmadik betűje volna: aki nem hiszi, számolja meg a szerelvény kocsijait

Mivel újabban dohányzókra és nemdohányzókra osztanak minket, mintha nem volnánk eléggé megosztva

Mivel tisztelni szeretném a törvényt, de csak a józan ész határáig

Mivel csak a nevetségesség érzése adatott meg nekem

Mivel hallottam egy tahót, aki azt hangoztatta, hogy túl sokáig tűrtük meg a tahókat, és én nem szeretném, ha bárki is így nyilatkozna rólam

Mivel Krakkó pusztul

Mivel lehetőségeim ismeretében ismerem korlátaimat

Mivel a szavak akár a napraforgómagok, lehetetlenség kétszer kibelezni őket, ezt minden veréb tudja

Mivel úgy vagyok író, ahogy a kecske valaga fúvóshangszer – ezt nem kéne mondanom, tudván, hogy rosszabbak is akadnak nálam

Mivel a beígért panamai képeslapot fél éve hiába várom, jóllehet alig kapok levelet, amelyre válaszolhatnék

Mivel jó, ha oly válasz is akad a tarsolyban, amelyre ezideig nem született kérdés, és talán nem is fog soha

przełożył István Kovács

Egy napon
[Któregoś dnia]

Egy napon már nem is te vagy
a legfontosabb Úgy tűnik
hogy az erkölcsi tökély felé
igyekszel Lám szerfelett
meggazdagodtál

Egyetlen jogot sem bitorolsz
Az elme hiábavaló kívánságain
túladtál Mint terhétől
megszabadult ember
lépteid esetlenek

Kezedből kihullott a kő
Haragod mint az este
kimondott szó
amit felidéz a másnap

A kegyelem fénye rám esett
Egy vagyok a sok közül

És megnyugodva
csendes-boldogan mondod
hogy már nem érdekel semmi

przełożył István Kovács

Ketrec
[Klatka]

Némely bérkaszárnya
lépcsőházra börtönre
vagy kútra emlékeztet

akár alulról nézed
akár fölülről nézed

Szemed – mondja –
mély és hideg

A fűtőtesten cipő és kenyér szárad

przełożył István Kovács

A pilóta és a távirányító hibája*
[Błąd pilota]

Nem vette észre a kifutópályát és köd volt
mindig van köd s ha elég sűrű nehéz észrevenni
és lehet hogy nincs is már semmilyen kifutópálya
a start pillanatától A csatornát választottad
és bámulod amit nem akartál

* Lefordíthatatlan szójáték: lengyelül nem csupán a repülõgép vezetõjét vagy az autóversenyzõt, de a televízió távirányítóját is pilótának (pilot) nevezik. (Zs. G.)

przełożył István Kovács

* * *
[Młody poeta…]

Tadeusz Różewicz-nek

A fiatal költő
elfogadta a meghívást
hogy találkozzék
a Harmadik Évszázad Szabadegyetemének
hallgatóival
lehet hogy akkor azt
az Arany Naplemente Szabadegyetemnek hívták

A hetvenes évek
elején történt
a szervezőt
Hania Kowalska asszonynak hívták
a szomszéd háztömbben lakott
a Szabadegyetemet
társadalmi munkában működtették
a termet
az Állatorvosi Intézet biztosította
az Állatorvosi Intézetben
dolgozott a költő apja

A Szabadegyetemnek fontos volt
hogy tudományos előadás
vagy legalábbis felolvasás legyen
mert a szerzői est
a Szabadegyetemhez képest
túl komolytalanul
hangzott

Nem emlékszik már
mit ötlött ki
valamit kiötlött

Emlékszik az asztalra
a teára a fánkra

téli délután volt
január vagy február

Költészet-e
a rímtelen
valami
(rímes verseket is írt)
az ami szükségszerűen szép
tartalmazhat-e csúnya szavakat
(használatukkal nem élt vissza)
elég randaságot durvaságot és tahóságot
tapasztalunk nap mint nap

Már nem emlékszik
mit válaszolt nekik
valamit válaszolt

Bizonyára senkit se győzött meg

Gyönyörű tartalom és gyönyörű forma
mint Petőfié mint Arany Jánosé
mint mondjuk Szabó Lőrincé

Öregekkel hogyan lehetne
költészetről beszélgetni
nem lehet felelt a másik
mert én is kisfiú vagyok
eleve kudarc
illetlenség

Harminc év múltán
a Harmadik Évszázad Szabadegyetem
ugyanabban a városban
szerzői estre hívja meg őt

Nem Hania Kowalska
hanem Bogumi3a Gucka asszony
Nem az Állatorvosi Intézetbe
hanem a Pulavai Kulturális Központba
a Vegyészházba

Nem januárban vagy februárban
hanem decemberben

Mit mond
a nyugdíjas férfiaknak és nőknek
meglepődve azon
hogy csupa vele egykorúval találkozik

przełożył István Kovács

Madárinfluenza
[Ptasia grypa]

Albion marhái után a germán marhák aztán meg a könnyebb esetek
egy kis elrévítő revü-tollazat a pihék mindig izgatók szárnycsapkodás amennyi
belefér
és vijjogón villogó fekete fóliazsákok Jó mára elég a kotkodácsolásból
rá lehet gyújtani De te kedvesem nem bírod a füstöt és ha rágyújtok
akkor nem szerethetlek mi több még kazánfűtőd
se lehetnék Mily szerencse hogy eszem ágában sincs dolgozni
Még Hongkongban sem Hát igen

A joghurt szuper tényleg király akárcsak a saláta
csupa vitamin plussz és annyi a vas a káposztában persze felmelegítve csak az jó
nem pedig a micsoda is Csak hát ez az élelmiszeripar
oly ártatlan fogalom de elalélok ha belegondolok
mik az alapanyagok és micsoda pénzekről van szó Legyünk jók egy italra
azt legalább tudjuk miből csinálják és mitől zselatinosodik De hiszen te
nem szereted az alkoholt és ha én iszom nem tudok veled
beszélgetni a zselatinról meg Hongkongról de még a holokausztról se
hát igen

Mert azokat a csirkéket véleményem szerint kivételesen szinte
emberszámba vették Mint a kurdokat? Az gyanús
ha mindenről magában beszél az ember ha csak nem ivott egy kicsivel
többet a kelleténél de semmit se ivott Az önzetlenség hatásos
És egy bizonyos szintet jelent Régen minden egyszerűbb volt mint a fenőkõ-
forma
házivaj a tormalapun Mint a Bagdad fölötti tűzijátékok (courtesy CCN)
néhány éve Az a furcsán zöldes hátterű éjszakai színház amelynek
jobb felső sarkában a Live felirat látszott

De az a nyár derekán volt nem a téli olimpia végén Nevetséges
egyszer voltunk a Saigonban és marhahúst meg csirkét rendeltünk
édesen savanykás szószban és aztán közösen ettük Lehet hogy az nem
a Saigon volt Saigon máshol van de a kínai vagy a vietnámi igazi volt
akárcsak a rizses marhahús és a rizses csirke De jobban szeretem

a szamócát mégha homoktól is roszog a vonatablakból
jobban szeretem a szamócás embereket
az édes savanykás szószba mártott kínaiságnál Bele kell törődni abba
hogy csordában élünk és előbb vagy utóbb letaglóznak Ami Kínát illeti
kár hogy nem egy lampionfüzérszeűűen futómuskátlikkal
körbeaggatott filagória-pagoda tövében
fekszem a fûben vagy a pokrócon (valamikor
kínai kínzás volt ez higany-mozgékony fiúknak)

ahonnét rálátok a rét fölött pillangóként táncoló sárga és fekete szoknyádra
de inkább megint a tévé előtt heverészem mert befejeződik az olimpia
kezdődik Bagdad repülő szőnyegek bengáli tűz zárt ablakok mögött
mert alig engeded be a tavaszi levegőt február és március fordulóján
rögtön visszatér a nátha amit már magad mögött tudtál és ismét minden csupa
bár nem kéne

A jégcsatorna vén rókája
mondja a sporttudósító Monaco hercegéről
Bár a jamaikaiak megelőztek bennünket
a mi bobunk megelőzte a herceg bobját
A jégcsatorna vén rókája tudom hogy nem kell dolgoznom
és rágyújthatok mert ezen már semmi se múlik
mert nem számít idő és helyezés csak a síkosság Mert ahhoz hogy az idő
számítson vagy a nézőknek vagy nekik bele kellene dermedniük
csillogó bobszánkóikba célba ért célelőttiségben amíg világ a világ
de a világvég nem szükségszerű

Tudja asszonyom azzal a hongkongival úgy volt
hogy valamelyik tyúknak vagy kacsának vagy kanárinak
sikerült kiröppennie egy titkos iraki laboratóriumból
vagy Szaddám előbb a sárgákat akarta taccsra tenni aztán meg Amerikát
És ahelyett hogy orvosokat alkalmazna kiirtja és elégeti szegény párákat
Bondot kellett volna odaküldeni
James Bondot de nem kizárt hogy Bond
éppen James Bond keverte a szart

przełożył István Kovács

***
[słuchaj głosu…]

halld hangját lelkiismeretednek
halld véred hangját is
megtudod mint változik az első
s mint gúnyol folyton a másik

przełożył István Kovács

A Legnicai csata
[Bitwa pod Legnicą]

Foks Jaworskit nyírja
s az ablak alatt a választás előtt még utolsót párt-parádézik
a Szabadság Unió Péntek van

hétfőn a maradék illúzióm is odalesz
és örülnöm kell majd mert ez azt jelenti
hogy szombaton és vasárnap még volt

egy kevéske A kurva életbe
miért fáj úgy az igazság? Az érzelmek megsértéséért
bíróság elé lehet állni A megsértett értelem

kutyamód behúzza a farkát nyüszít és vinnyog
Élet az igazságban? Az az igazság
hogy nincsen élet Miért fáj annyira

ha rosszabbat gondol az ember a másikáról
mint önmagáról? Szokás
dolga? Magadat illetően

nincs annyi veszítenivalód? Mikor ér véget
a nyári időszámítás? Idővel
ez is jelentőségét veszíti

mint a farsang farkán a kedd a nők napja
a hálaadó ünnep a szilveszter
a harmadik évezred kötelességszaporító évfordulói

Legjobbak a nyári érzelmek
Mulassatok jól Pompásan mulatunk
Vasárnap van

*

Vasárnap van az Erőd védekezik és saját
nevünk hirdető inget hordunk És a sör mint a tenger
és úgy fest hogy valóban mindnyájan szeretjük egymást

És bár Adamot péntekről szombatra virradó éjszaka
megverték de csak az állkapcsát törték el pedig
meg is ölhették volna És Andrzej visszatért a Páncélos utcai

szovjet laktanyába És most háládatos értelmet kaphat
az éjszakai vándorlás És útnak indult hogy a falra firkálja
WIEDEMANNT MEGBOSSZULJUK! és A LEGNICAIAK

FASZOK! (ARTURT KIVÉVE) mert minden jó
ha vége jó S ha minden rosszul végződik
akkor minden rossz, mégpedig rossz az elejétől fogva?

De hol az a vég? A jó és a rossz
csak attól a helytől függ ahová kiteszed a pontot?
Attól hogy vasárnap vagy hétfő van-e?

A kínai éttermet Saigonnak hívják
s bár a paravánok madarasak és pillangósak se kínai lányt
se kínai férfit nem látni Lehet hogy a kínai lány angolul énekel

gyermekded édeskés hangon valami nagyon hangulatosat
és amikor befejezzük az evést mondom hogy menjünk innen
még negyedóra és megőrülök ettől a zenétől

vagy a nemsokkal utánunk jövő két fickó egyike (mert minden városban
van egy város ők mindketten úgy festettek mint akik e városból valók)
előkapja a stukkerét és odapörköl és vége a „Hosszú búcsúzkodás” könyv-
bemutatójának

*

A többi lokál még nyitva van és elgondolkodtató
hogy azok közül akik pénteken 14.44-kor érkeztek ide
hány embernek van szavazásra jogosító igazolása

ki gondolná hogy inkább barbárok mintsem értelmiségiek
és mert úgy Isten igazából nincs kire szavazni a Szabadság Unióra
szavaznak majd Ha ló nincs szamár is jó Mert a költők

szava fontos Mert szép a neve Bár ha kicsit belegondol
az ember a legmélyén ellentmondásos mint a
Tanítói Hivatal Reggel meglátogattam a rokonaimat

és meghallgattam a rádiós prédikációt Bocsánat: a szentbeszédet
mert csak az ancien régime idején prédikáltak És bort ittak
Most szentbeszéd van és a szájüreg ph-értéke

amely minden evés vagyis inkább táplálkozás után
megnövekedik Biztos hogy a hit alapja az engedelmesség
és az hogy azt halljuk amit mondanak hogy mondjanak

nem pedig azt amit hall az ember Érzékeinkről kiállított bizonyítvány?
Választási csönd A szomszédos háztömb egész balkonját transzparens
borítja Komcsik sipirc ki Lengyelországból! Szavazz a Szolidaritás
Választási Szövetségre!

Szavazz akire akarsz Én ugyan át nem adnám
az erkélyemet senkinek a virágokon kívül Az igazat megvallva
nem mentem ki az utcára a saját nevemmel tüntetõ ingben

mert mi az hogy magamagát vagy bárki mást
a saját hasán viselje az ember Rendben van hiányzik
belőlem a belső hév de ezen belső hévtől

lobbantak lángra a máglyák S ha ez hév
akkor boszorkány is akad előbb-utóbb
Legveszedelmesebbek a nyári érzelmek

De éppen ma ért véget a nyári időszámítás
és amikor eltávoztál még mindenki abban a meggyőződésben aludt
az emeletes ágyakon hogy nyert egy órát

ennyivel korábban sötétedik

*

És hát hol máshol nem legteljesebben kiteljesedésre való a demokrácia
ha nem az iskolában? A nyilaktól vezéreltetve
kaptatunk föl az emeletre Öten mint a négyzet Andrzejjel

a rézsútos metszéspontban mert õ aludt legtovább
és még nem tudja milyen Lengyelországban akar élni
Ha még malaclopót viselnénk De így sem festünk akárkinek

akár a legközönségesebb köztéren is marconáknak mutatnánk
(Mondják de ha belepiszkálnánk az etimológiai szótárba
biztos hogy előkerülne valami disznóság)

Semmi vész Tadeusz a két Marcin de én sem vagyok csenevész
s a jobbjaink is zsebre vágva és rideg vizslató pillantás
söpri körbe a feltehetően polonisztikai kabinet falait

a jelszavakból ítélve mintha pont nekünk
tették volna itt ki az urnát s nem a hittanszobában
És némi zavar amikor Andrzej odalejteget

személyijével az asztalhoz ahol a bizottság ücsörög
mi meg szuvas fapofát vágva az ajtóban maradunk
mintha valami láthatatlan ravatal körül ácsorognánk őrséget

mozdulatlanul amikor a függöny mögé megy majd az urnához lép
bedobja amit választott magának könnyeden meghajol és viszontlátást
mormol jóllehet ugyanúgy mondhatna jóéjszakát is

mivel az imént bealkonyodott
és mi nem mondunk semmit azt is csak akkor
amikor elfoglalja helyét a négyszög közepén

hátraarcot csinálunk és egyik kettősünk az ajtóban majd ő és őmögötte
a másik kettősünk és ez utóbbi visszapillant végigsöpri a függönyöket
és a páfrányokat meg a sast és Prus arcképét valamint az irodalmat

műfajokra és műnemekre osztó táblázatot
Aztán a félemeleten szétszóródunk
mint a biliárdgolyók Valaki megszólal alighanem fellélegeztek

*

Aztán csupa jó hír Hogy Andrzej Kościelski-díjat kapott
és elénekeljük neki hogy száz évig éljen Hogy Jaworski is díjat kapott
és elénekeljük neki hogy száz évig éljen szinte hihetetlen

hogy a sorscsapások párosával járnak mint Te meg Én
(volt egy ilyen presszó vagy kávéház) hogy a vasárnap után
hétfõ következik és kezdetét veszi egy új hét

przełożył István Kovács

Lady szekrénysor
[Lady regały]

Jönnek a szomorú hónapok A hosszú
ide-odautazásokat semmi sem indokolja az üvegen túl
és a szívben amelynek törlői már semmit se terelgetnek ide-oda
A megannyi útépítést, terelő utat és a nyílt pályán való veszteglést
már nem lehet beletörődésnek sem szerencsétlenségnek tekinteni
a katasztrófa már nem történik s ha igen az áldozatok egyéniek
és ráadásul ismeretlenek Mint mi mindnyájan fél évszázada
és ötven év múlva? Óh ha tudnák azok a festők
hogy a képeiknek csak a kerete bír bizonyos múlhatatlan értékkel
akkor nem szállna fejükbe a dicsőség És az asztalosoknak?
A „Dorian Grey portréja” megfelelő könyv
az érzékeny fiúk számára? Kivel lehetne erről beszélgetni
és minek? A szép asszonyok túltermelése a szép
asszonyok még nagyobb túltermelését vonja maga után és merjék
azt mondani hogy perpetuum mobile állítólag nincs A fül csekély
halláskárosodása a különleges hatások honába vezet: hortus delicti
hasonló a helyzet a látással A pokolba mindennel
fő az első áldozás Motelben a metil-énség Hangtalanul
és csukott szemmel is lehet számolni: ez oly természetes
és furcsa hogy tudomásom szerint erre még senki sem jött rá:
a hétbetűs lehelés az életben négy betűs, a kilehelés kilence
a halálban csak öt betû Ha ch-val írnák hatbetûs volna A sötétedés is
csak a számolástól függ A léptéket nem a lepkék lepték el
a légkör merült ki és a végzetes légköri feltételek
miatt havazik ahogy a görbe akusztikus tükrök
irodájában a díszlet megnégyszereződik mesterien mesterséges
megtermékenyítésszerűen és így tovább Mondják hogy gyűlölnek
sírni és a könny záporként pereg A száraz jég
elképesztő magas légnyomást jelez előre
Kibaszott szerencséről papolnak és arról hogy felfogadnak
egy szakembert s hogy elbassza a munkát ez szó szerint értendő
ha a metafora veszedelmesnek fogható fel? Ha valamit el akarnak
odázni az a legjobb hivatkozás hogy valamit fel akarsz venni
a tévében ez majdnem olyan erős igazolás
mint a halál jobb a bírósági idézésnél mert a bíróság
ítél a televízió megvált Ha másként volna
tülekedne-e hozzá az egyház? A pénznek kell dolgoznia
nem az embernek Az orvosi rendelőknek be kellene tiltaniuk
az orvosok nekrológjainak kinyomtatását legalábbis
a köztiszteletnek örvendőkét
Ha valaki azt mondja hogy írásban válaszolhat
akkor egyetlen beszélgetés se volna lehetséges
úgy mintha írásban válaszolna

przełożył István Kovács

Ikea-koporsók
[Trumny z Ikei]

Ford transit gloria mundi de a Ford K-val ő itt nem tud átkelni
a transit pedig már túl késő e bájos reklámon
nem gazdagszunk meg annyira hogy egy ilyen autókát vehessünk
legjobb a kárminvörös mint a játéké

mint a kozmikus kapszula vörös lakk
a fekete haj árnyalatában; de hol a papi gallér
és Gérard Philippe ha itt volna
lenne Stendhalunk de édes Istenem alighanem

akkortájt halt meg amikor érettségiztem
és az iparművésznek a látványtervezőnek
vagy talán még a Fordok látványtervező igazgatójának
még az álmában sem jelent meg a Ford K

huszonnyolc éves fejjel
tanultam meg korcsolyázni
harminc is elmúltam mikor megtanultam úszni
folytassam? inkább visszakörözgetek a korcsolyához

valamikor télen még volt hó tehát volt korcsolya hóvirág
akárcsak füstifecske partifecske hóbogyó hórukk
dúralumíniumból a dúrdefektes gyereknek is két tompa
gerendely? a kori az kori azt a micsodát meg minek hívják

csúszkálás semmi csak botladozás
a hóbuckákon által mert kicsi a város
ki tapodja hát le a havat
hogy a kútig eljusson és a kaput kiássa

ha el nem lopták Vízkeresztkor
és tavaszvárás míg minden fel nem enged
mindent a cipőtalpunkra kurbliztunk
mert a cipő és a korcsolya külön-külön micsoda

nos hát huszonnyolc éves koromban
görbe körbe ugrálás nélkül
harmincasan úszogatás aztán sokáig semmi
és csak egy hónapja hogy az Ikea

a világos fa sötét erdeje és fogod
Ariadné kezét mert ha elengeded
innen ki nem jutsz legfeljebb csak a tetőn át
és a szemed úgy kétfelé mered mint lábfejed a jégpályán

és belehülyülsz a függönyökbe és firhangocskákba
kockákba csíkocskákba párnákba párnácskákba páratlanul kis párnácskákba
paplanba üléshuzatba szekrényekbe szekrényzöldbe
csészékbe teáscsészékbe teáscsészécskékbe teáskannácskákba

csengőkbe csengettyűkbe csingilingikbe asztalokba zsámolyokba
csavarokba fogantyúkba illesztékekbe gömbökbe gömböcskékbe
(nézz bele a gömbbe) órákba lámpákba gyertyákba rámákba
fotelekbe padokba és lécekbe lécecskékbe szegélylécekbe

szemed előtt keringenek mint az égig érő fenyők csúcsai
a szovjet filmekben amikor a fasiszta golyójától eltalált hős haldoklik
vagy/és a szanitéclánnyal a szerelmi gyönyör csúcsán leledzik
hogy valami innen mégiscsak hiányzik És ha Ariadnénak

el kellene temetnie engem és itt sorakoznának
akkor a szerencsétlenségben némi kelleme lehetne

przełożył István Kovács

* * *
[Miał kilka tygodni…]

pár hetes volt
amikor letépte a hidra fejét
te pedig

tizenötéves leány volt
amikor kilenc olimpiai érmet szerzett
te pedig

tizenhét éves volt
amikor a legjobb verseit írta
te pedig

harminchárom éves volt
amikor megváltotta az emberiséget
te pedig

harmincöt éves volt
amikor a franciák császára lett
te pedig

százéves
asszony létedre hátralévő
óráidat mind képes vagy
átaludni

przełożył István Kovács

Én is voltam Midász király
[Też byłem królem Midasem]

nem tudtam megborotválkozni nem tudtam inni
nem tudtam jól lakni nem tudtalak megérinteni
mint a reklámkisasszony (a nem tudom mit is)
mondottam Rosszul vagyok nem tudom mi bajom

de hisz a wilkinson penge éles volt
ahogy a polsilver penge és a zsilettpenge is az
és az irídium penge a régi borotvában mint a beretvakés
s a beretva amit egy úriember hagyott örökül

az is éles volt és a víz sem túlklórozott
mert nem volt sehol árvíz se járvány és a tea
mind feketébb lett és a kávé megpörkölődött és a füvek
hegyi rétektõl illatoztak És a vodka

búzaillatot árasztott és krumpliszagot és a krumpicák vagy a kupicák
vastag talpakon álltak és jég olvadozott a poharakban
olaj a serpenyőben és a mélyhűtőben csontig fagyott
karaj és hajdinakása penészlett a szütyőkben

és legalább valamivel meg lehetett vadítani a tósztkenyeret
szétnyomkodni a szójás fokhagymát vagy kinyitni egy csomag ropit
és kikeverni a túrót fölvagdalni a metélőhagymát vagy legalább
meghámozni egy mandarint és megnedvesíteni a szájat

és kéznyújtásnyira de nem a kezem ügyében két mell-
tartó-gyászos hold a türkizkék lepedő-égen
és a feketén bikinis koráll-sziget pedig valamikor
ötszázhetvenöt fehér aranyba vont gombot

tudtam kigombolni és most inni se tudtam
enni se tudtam és megérinteni se tudtalak
mert bármire is gondoltam átváltoztál valamiféle
irodalmi kogel-mogellé és ahelyett hogy borotválkoznék

átvágnám a nyaki ütőerem csak vers libre fröcskölne
az utcák papírlapjaira mik tán már nem szeretnek minket
az éjjel-nappali közért kövezetére mit másnap
hogy ott vásároltunk bezártak

przełożył István Kovács

Női dolgok
[Sprawy kobiece]

petefészekgyulladás
méhszájseb mellrák

és mindehhez képest
mi a becsvágytúltengés a prosztatanagyobbodás
a májzsugor

beszéljünk
mint liba a malaccal

mint újság
az olvasókkal

mint ifjú Werther a demográfussal
de minden változik

mert a tudósok fölfedezték hogy a melleltávolítás
megóv a mellráktól

przełożył István Kovács

Megszentelt hely, tilos a dohányzás
[Miejsce święte. Zakaz palenia]

Hát ide jutottunk? Belépsz a temetőbe és mit látsz:
a behajtást tiltó jel mintájára áthúzott cigaretta és
magyarázat: megszentelt hely tilos
a dohányzás A misztikusok
lányhada az iskolai kápolnában
gyakorolja az összpontosítást A
gimnazisták lányhada
a tornateremben a szaltót és a spárgát Ilyen fiatalok
és gúlát állnak A misztikusokból talán kinő
egy stigmatikus Tehetség jellem és a hazánk
büszke lehet hát még
az iskolánk Feszülj meg ernyedj el
s a szülés után lesz majd ha lesz
kogel-mogeled A hosszú bentlakásos éjeken
a magadba fektetett munka így térül meg

Ilyesmikről mereng az ember a temetőkápolnában?
Az idegen ajkakon édeskés frázisok

áldott vagy te az asszonyok között

a hó akárha cukormáz a koporsó-tortán

przełożył István Kovács